88.rész

Harry

   A nap első sugarai bekúsztak a függöny résein és szemtelen módon megpróbálták kiverni az álmot a szememből, de nem sikerült nekik. Nem, mivel már elég régóta ébren voltam és figyeltem a mellettem alvó lányt. Gyönyörű volt. Arca kipirult, haja kócosan terült el a párnán, ajkai kissé elnyílva, hívogatón csábítottak magukhoz, hogy megcsókoljam őket. Muszáj volt vissza fognom magam, pedig legszívesebben újra és újra átéltem volna az este és az éjszaka történteket. Éreztem, hogy már a gondolattól is meglódul a vérem, ezért inkább lehunytam a szemeimet és próbáltam lenyugtatni magam.

 - Mi a baj? - hallottam meg Jade reggeli rekedtes hangját, ami még inkább felkorbácsolta a vágyaimat. Hogy lehet valakinek ilyen szexis, búgó hangja. Büntetni kéne érte. Kinyitottam a szemeimet és belebámultam abba a reggeli kék forgatagba, ami kíváncsian nézett vissza rám.

 - Nincs semmi gond - simítottam végig puha arcán.

 - A-ham - harapott az ajkába kuncogva. - Akkor csak szimplán túrázni készülsz ezzel a sátorral - bökött a fejével a takarómra ami árulkodón meredezett felfelé.

 - Ne nevess ki - ráncoltam össze a homlokom, de én is mosolyogtam. Elkaptam a kezét és belecsókoltam a tenyerébe. Vigyorogva figyeltem el-elakadozó lélegzetét. - A te hibád, te teszed ezt velem! - csúsztattam kezét a merevedésemre. Azt vártam, hogy majd elpirul és elkapja, de ehelyett legnagyobb megdöbbenésemre óvatosan megszorította. Vékony ujjaival körbe ölelte, majd mozgatni kezdte rajta a kezét fel és le.

 - Mi...mit csinálsz? - sóhajtottam fel, majd hátradőltem és csukott szemekkel kezdtem élvezni a mozdulatait. - Jade?

 - Cssh - éreztem meg forró leheletét férfiasságom tetején, mire kipattantak a szemeim. Hangosan felnyögtem mikor láttam és éreztem ahogy eltűntet a szájában.

 - Bassza meg - szorítottam össze a fogaimat míg egyik kezemmel a lepedőbe, a másikkal pedig a lány hajába markoltam. Ölem magától emelkedett meg majd süllyedt vissza az ágyra. Baromi jó érzés volt. Agyam teljesen kikapcsolt és csak az élvezetre koncentrált, ami egyszer csak megszűnt. Értetlenül nyitottam ki a szemeimet és néztem a vigyorgó lányra.

 - Elhitted, hogy csak neked lesz jó? - nézett rám pajkosan majd egyik kezemet elkapva a lába közé vezette azt. Meglepődve éreztem meg hogy mennyire forró és nedves. Én is elvigyorodtam majd felültem és magamhoz húztam.

 - Imádom, hogy ilyen kis kívános vagy - súgtam a fülébe amitől az egész teste megborzongott. Óvatosan simítottam végig megnagyobbodott mellein, amik már csak ennyitől is ágaskodó bimbókkal várták a kényeztetést. - Istenem, milyen érzékenyek - nyaltam őket végig, amitől Jade felmordult és a hajamba túrt.

 - Ne baszakodj Styles! - döntött hátra az ágyon. Eszméletlen látvány volt, ahogy felettem térdelt. Örültem, hogy tegnap éjszaka sikeresen meggyőztem róla, hogy ne szégyellje magát.

 - Awh - mordultam fel és belemarkoltam a csípőjébe, mikor magába vezetett. Szűk volt, forró és nedves amitől majdnem azonnal elélveztem. Keményen tartottam a derekát, hogy még ne mozogjon.

 - Harry - nyögött fel türelmetlenül.

 - Nyugi baby - csitítottam. - Mindjárt megkapod ami jár - húztam széles mosolyra a számat majd mozogni kezdtem benne. Úgy látszik a könyvek nem hazudtak, hogy a kismamák érzékenyebbek és hamarabb eljutnak a csúcsig, mert nem telt el két perc sem, Jade teste megfeszült körülöttem minek következtében én is elélveztem. Pihegve borult a mellkasomra, majd gondolom kényelmetlennek találta a helyzetet így legördült rólam. Érdeklődve vizslattam végig a vonásait.

 - Ne bámulj! - mordult rám majd egyik kezét kinyújtva megpróbálta magára rángatni a takaróját.

 - Ne! - állítottam le a mozdulatát. - Semmi szükség rá, hogy eltakard magad - fúrtam a tekintetemet az övébe. Kezeinket összekulcsoltam majd hozzá hajoltam, hogy megcsókoljam.

 - Te vagy a világ leggyönyörűbb kismamája - suttogtam az ajkainak majd rájuk tapadtam. Gyengéden vettem birtokba a száját és kényeztetni kezdtem a nyelvemmel az övét. Percekig merültünk el ebben a csodás érzésben aminek a levegőhiány vetett véget. Oxigénért kapkodva dőltem vissza mellé. Kezem automatikusan siklott a már jól látszódó pocakjára amit simogatni kezdtem. Jóleső sóhaj szaladt ki a száján, amiből rájöttem, hogy élvezi. Elvigyorodtam mikor megéreztem az apró rúgásokat az ujjaim alatt.

 - Jó reggelt lányok - csókoltam meg a helyet, ahol valamelyik baba éppen nyújtózkodott.

 - Ah - nyögött fel Jade majd nehézkesen felült.

 - Hova mész? - néztem rá értetlenül.

 - Pisilni, mert valamelyik rosszcsont ráült a hólyagomra - sietett be a fürdőbe. Nevetve néztem utána majd hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a boxerem és a konyhába mentem.

  Gyorsan körül néztem, hogy mit is csinálhatnék reggelire, de nem találtam semmi ehetőt. Tegnap elfelejtettünk hazafelé bevásárolni. Idegesen túrtam a hajamba. Visszasétáltam a hálóba, ahol felöltöztem. Hallottam, hogy Jade zuhanyzik, így arra gondoltam, hogy elugrom valami kajáért míg ő elkészül. Jókedvűen pattantam be a kocsimba és meg sem álltam az első pékségig. Napszemüvegem az orromra biggyesztettem, majd beléptem. Hála istennek egy idősebb hölgy volt a pult mögött, így nem kellett attól félnem, hogy sikítani kezd, vagy lerohan egy képért, aláírásért. Mivel nem tudtam Jade ma mit szeretne enni, így szinte az egész boltot felvásároltam. Miután bepakoltam a kocsiba megláttam egy virág üzletet, ahova betértem és egy gyönyörű hosszú szárú rózsával lettem gazdagabb. Jade háza előtt megállva kezembe fogtam a szatyrokat és mivel máshol nem volt elég hely, a számba vettem a virágot.

 - Megjöttem! - kiáltottam nehezen a rózsától. Nem kaptam választ így berúgtam magam után az ajtót és besiettem a nappaliba, ahol nem várt kép fogadott. Jade a kanapén ült és sírt. A szatyrokat ledobtam a fotelbe és a virágot a tetejükre helyeztem.

 - Kicsim, mi a baj? - guggoltam le elé, hogy belenézhessek a sírástól vörös szemeibe. Teljes káoszt és zavarodottságot olvastam ki belőlük.

 - Hol voltál? - kérdezte halkan mire nekem leesett, hogy mi történt.

 - Csak reggeliért mentem - ültem le mellé és az ölembe húztam. - Azt hitted, hogy csak megdugtalak és itt hagylak? -kérdeztem mire elfordította a fejét, de nem hagytam. - Nézz rám - kértem kedvesen amit nehezen, de meg tett. - Soha nem tennék veled ilyet.

 - Egyszer már megtetted - sütötte le a szemeit. Szavai felértek egy gyomorszájba vágással. Igaza volt, egyszer már átélte ezt miattam.

 - Azóta is bánom - simítottam a kezemet az arcára. - Életem legnagyobb baromsága volt és ha most visszamehetnék, hogy jóvá tegyem, megtenném.

 - Ne mondj olyat, amit nem gondolsz komolyan - rázta meg szomorúan a fejét.

 - Jade - emeltem fel az állát. - A legkomolyabban mondom és gondolom. Tudom, hogy akkor nagyon elszúrtam, de most nem akarom - néztem rá.  - Szeretném jóvá tenni - nyúltam a már kissé kókadt virágért. - Elizabeth Jade Blackwood, lennél a barátnőm? - pislogtam rá félve.

  Arcáról hatalmas döbbenetet tudtam csak leolvasni amit aztán felváltott az értetlenség.

 - Én...miért? - dadogta majd összeráncolta a homlokát. Felpattant a kanapéról és az ablakhoz lépett. Feszülten figyeltem ahogy az érzelmek egymást kergetve kiülnek az arcára. Féltem. Féltem, hogy ezzel a kérdéssel mindent elrontottam, de nem bírtam már tovább, meg kellett próbálnom.

 - JB.? - kérdeztem halkan mire megrezzent majd rám nézett. Most semmit nem tudtam leolvasni az arcáról.

 - Miért Harry? - törte meg a csendet. - Miért kérsz erre? Ha a lelkiismereted tisztasága miatt, akkor megnyugtathatlak, már megbocsátottam...

 - Hogy mondhatsz ilyet? - léptem mellé.

 - Mert nem értelek - morogta. - Itt vagyok két kisbabával a hasamban, akiknek fogalmam sincs ki az apjuk erre te azzal jössz, hogy szeretnéd jóvá tenni a múltat. De nem kell, változtatni már nem tudsz rajta és ahogy mondtam én már...

 - Félre értettél - szakítottam meg a monológját. - Én nem azt akarom jóvá tenni, hogy lefeküdtem veled, hanem azt, hogy nem vállaltalak fel, mint a barátnőmet - öleltem át. - Hát nem érted? - kérdeztem elkeseredetten.

 - Mit?

 - Szeretlek - mondtam végre ki ami már régóta a szívemet nyomta. Éreztem ahogy az izmai megfeszültek a karjaimban.

 - Én ezt...erre én képtelen vagyok - sírta el újból magát. Megfordítottam, majd megcsókoltam a homlokát.

 - Tudom, de nem érdekel. Várok rád. Kellesz nekem te is és a kicsik is - simítottam a hasára.

 - Hazza ezt...nem - zokogott fel.

 - Kérlek, csak engedd, hogy szerethesselek és megadhassak nektek mindent - néztem rá könyörögve. Még magamat is megleptem, mennyire akarom őket. Az ölelésemben tartottam míg a sírása le nem csillapodott és meg nem nyugodott teljesen.

 - Nem tudom miért teszem ezt - emelte fel könnyáztatta arcát rám -, de legyen - eresztett meg felém egy halvány mosolyt.

 - Ez azt jelenti? - dobbant nagyot a szívem.

 - Igen - mosolyodott el. - Leszek a barátnőd.

 - Köszönöm - vettem kezeim közé az arcát és össze-vissza csókoltam. Először az arcát, a homlokát, a szemeit és legvégül rátapadtam az ajkaira. Mámorító érzés volt, hogy a lány akit a kezeim közt tartok mostantól a barátnőm. A boldogság teljesen átjárta a testemet. Üvölteni szerettem volna és szétkürtölni a világba, hogy mindenki megtudja, hogy ez a csodás lány az enyém. Egyedül csakis az enyém!